A budai királyi palota északi előterében ma elterülő L-alakú Szent György tér a Várnegyed egyik legfiatalabb tere. Ezen a helyszínen a középkorban még nem volt tér. Az eddigi régészeti ásatások azt bizonyítják, hogy a területen kezdetektől két sűrűn beépült utca - a mai Színház utca és Szent György utca elődje - húzódott keresztül észak-déli irányban. A tér kialakulása felé vezető első lépésnek tekinthetjük, hogy valamikor a 16. század húszas-harmincas éveiben az utcák déli folytatását egy hatalmas keresztirányú falazat kiépítésével mintegy elvágták a polgári városrésztől, és a királyi palotához csatolták előudvarként. A palota ekkor épült úgynevezett északi zárófala jelöli ki a későbbi tér déli oldalát, de tényleges teresedéssel a fal előterében csak a török kor vége felé számolhatunk. 1684/1686-ra a faltól északra lévő 50-60 m széles sávban a középkori épületek elpusztultak, vagy szándékosan elbontották azokat, s helyükre csak a nyugati oldalra került török építmény, egy hatalmas belső védőfal. (Ez a területrész a közelmúltig beépített maradt.)
A maihoz hasonló, L-alakú térforma csak lassan, a barokk kor végére alakult ki e keskeny üres területsáv középső részének fokozatos északi bővítésével, azaz az itt állt középkori eredetű épületek, pl. a Szent Zsigmond-templom maradványainak elbontásával (1769 után). Ugyanilyen fokozatossággal történt a tér barokk körülépítése. Közvetlenül a visszafoglalás (1686) után inkább katonai célú épületekre volt szükség. A déli oldalon, a zárófal keleti szakaszát felhasználva ekkor épült fel első formájában a Zeughaus (katonai szertár) hatalmas épülete. Ez a meglehetősen egyszerű formájú építmény 1723-ban leégett, de már 1730-ra pótolták egy sokkal igényesebb barokk architektúrájú épülettel, amely azután a 19-20. század fordulóján bekövetkezett elbontásáig meghatározó eleme volt a budai városképnek. A teret sokáig erről elnevezve Zeughaus Platz-ként emlegették. Két kaszárnyaépület került a tér keleti oldalára, a középkori ferences kolostor helyére (a mai Sándor-palota helyén), egy harmadik, tüzérlaktanya pedig a nyugati oldal déli részére, az említett török belső védőfalra települve. A nyugati oldal északi része egyelőre beépítetlen maradt. A tér északi oldalát a Szent Zsigmond-templom és a préposti lak elbontása után szabaddá vált polgári épületek és a Vízmű alkották. E bontások következtében az észak felé kibővült térhez csatlakozott immár északkeletről - legalábbis vizuális szempontból - az eredetileg a Karmelita (ma: Színház) utcához tartozó karmelita templom (később Várszínház).
A 18. század hatvanas éveitől változás következett a helyszín elnevezésében. Téves történeti topográfiai azonosítás következtében e korábban nem is létező térre ragasztották rá a középkorban jóval északabbra - a mai Dísz tér helyén - elterülő Szent György tér nevét, és ezután Georgi Platz-ként emlegették.
A tér kiépülésének következő nagy korszaka a 18. század vége - 19. század eleje volt, amikor a helyszín a civil - főnemesi - reprezentáció színtere lett. Először a nyugati oldal foghíjtelkén épült fel a Teleki grófok palotája (1790), majd vele szemben, a két kaszárnya épület helyén gróf Sándor Vince palotája (1806). E két épület azután többször váltotta tulajdonosát és funkcióját. (A Sándor-palota 1867 és 1945 között a miniszterelnökség székhelye volt, 2002-től pedig a köztársasági elnök rezidenciája.)
1852-ben a tér közepén állították fel az 1849-es ostrom során elesett császári várparancsnok, Hentzi tábornok emlékművét, ezért a teret rövid ideig Hentzi Platz-nak nevezték, később ismét Szent György térként szerepel.
Az 1850-es években a tér délnyugati részén elbontották a tüzérlaktanyát és a palota zárófalának nyugati szakaszát, helyükre a Királyi istálló észak-déli irányban hosszan elnyúló tömbje került, amely összekötötte a tér délnyugati részét a palota előudvarával. Ez a hatalmas építmény némi átalakítással egészen az 1960-as évekig állt.
A tér északi oldalán alapvető változást hozott a Magyar Királyi Honvédelmi Minisztérium tömbjének felépítése 1879-1881 között. Ezt később tovább bővítették északi irányban, végül északi oldalán hozzákapcsolták az új honvéd-főparancsnoksági épületet, amelynek fő homlokzata a Dísz térre nézett.
A 19. század végén - 20. század elején csaknem egyszerre két további jelentős építkezés történt a téren. A nyugati oldalon az új tulajdonos, Habsburg József főherceg számára átépítették és kibővítették az egykori Teleki-palota épületét. Délen a királyi palota bővítése kapcsán előbb elbontották a Zeughaus épületét, majd helyére két teljesen új palotaszárnyat (a mai "A" és "B" épületet) emeltek. A tér ekkor kialakult összképe fél évszázadig sem maradt fenn változatlanul. Budapest 1944-1945-ös ostroma során a környező épületek súlyos sérüléseket szenvedtek. Közülük a háború után csak kettőt állítottak helyre: a királyi palota "A" épületét az 1960-as években, a Sándor-palotát pedig egy 1980-as évekbeli külső rekonstrukció után 2000-2002-ben (jelenleg a Magyar Köztársaság elnökének rezidenciája). A nyugati oldal épületeit, a Királyi istállót és a Teleki-palotát teljesen lerombolták, míg a volt Honvédelmi Minisztérium tömbjét - eddig - csak részlegesen bontották el. A helyszín jelentős részén újabban régészeti kutatások folytak.
