A budai Várnegyed legfontosabb tere, mely a Tárnok utca, Szentháromság utca, Országház utca és Hess András tér találkozásánál jött létre. Eredetét tekintve nem mondható réginek, hiszen a középkorban, illetve egészen a török hódoltság végéig (1686) e helyen háztömb helyezkedett el. A Városházát és a Boldogasszony plébániatemplomot (ma Mátyás-templom) ez idő tájt csupán egy kis köz kötötte össze, közvetlenül a templom előtt házak sora húzódott.

A város újjáépítésének kezdetén szabadították ki a plébániatemplom homlokzatát, és nyitották meg a templom és a Városháza közötti térséget a háztömb lebontásával. Az 1691-es pestisjárvány hatására 1700-1706 között Szentháromság-oszlopot emeltek a tér közepén (mely később a II. kerületi Zsigmond térre került). Egy újabb pestisjárványt követően, 1710-1713-ban épült fel a tér névadója, a jelenleg már átalakított formában látható Szentháromság-emlék (melynek másolatokra lecserélt eredeti szobrai a Kiscelli Múzeumban tekinthetők meg).

A tér barokk beépítése nagymértékben különbözött a mai állapottól, amely a 19. század végi városrendezés és a második világháború pusztítását követő újjáépítés eredménye. A 18. században a plébániatemplomot a jezsuita rend irányította, ekkor a templom északi oldalához a rendház, míg déli oldalához a papnevelde háromemeletes épülete csatlakozott. A Tárnok utca és a Szentháromság utca sarkán emelték a barokk Városházát, amely előtt 1718-ban készült el a forrásvízzel táplált díszkút (Városvédő Pallas Athéné szobra). A tér északi oldalára egy régi polgárház és a jezsuita Akadémia oldalhomlokzata tekintett.

A 19. század végén a plébániatemplomot Koronázó Főtemplommá építették át, ennek során kiszabadították a templom északi oldalát, illetve teljesen elbontották a délről hozzá csatlakozó egykori papnevelde épületét. Ezáltal a tér délkeleti oldala megnyílt a Halászbástya felé, az északi oldalon pedig - a korábbi épületek teljes elbontása után - felépült az egykori Pénzügyminisztérium palotája.