Tekintélyes méretű barokk főnemesi palota az utca keleti oldalán. A török kor végi helyszínrajzok tanúsága szerint területén ekkor még legalább három ingatlan volt romos, középkori eredetű épületekkel. Az 1960-1970-es években folytatott régészeti kutatások alapján úgy tűnik, hogy a helyszín a 14. században még minden bizonnyal a szomszédos, tőle északra - a mai 9-11. számú teleknek megfelelő helyen - állott királyi tulajdonú épületegyütteshez, a Kammerhofhoz, másként Magna Curia Regishez tartozott. Az ásatások során a barokk palota udvarán egy keletelt, sokszögzáródású épület alapfalait tárták fel, amely valószínűleg a királyi kúria 1349-ben említett Szent Márton-kápolnájának maradványa.

A török kor végi három telek közül az északi kettőt 1696-ra már összevonták, a délebbi megmaradt eredeti méretében; utóbbit ekkor Bernardo Feretti olasz kőfaragó és szobrász birtokolta a rajta álló épülettel együtt. A három, illetve kettő ingatlant 1743-ban gróf Erdődy György kamarai elnök, koronaőr (1748-tól országbíró) szerezte meg, majd azokat egybevonva a korábbi épületek elbontása után helyükön új, reprezentatív városi palotát emeltetett. A palota Nepauer Máté tervei alapján épült fel 1750-től, és ilyen formájában komolyabb változtatás nélkül maradt egészen 1912-ig. Ekkor báró Hatvany József, a híres cukorgyáros lett a tulajdonosa, aki 1913-ban Behr József tervei szerint igen erősen átépíttette, s jószerével csak a főhomlokzata maradt változatlan. A háborút viszonylagos épségben vészelte át, utána átmenetileg iskolaként működött. 1968-tól Budai Aurél tervei nyomán átépítették. Ezzel párhuzamosan 1968 és 1976 között H. Gyürky Katalin vezetésével régészeti kutatások zajlottak területén. Az ásatások után az udvar alatt modern előadótermet alakítottak ki. Jelenleg az MTA Zenetudományi Intézete, a Zenetörténeti Múzeum, a Bartók Archívum és a Dohnányi Ernő Archívum működik falai között.

Az épület egyemeletes, kilenctengelyes főhomlokzata a barokk építészet szép példája. A középső három tengelyt enyhe kiülésű rizalit fogja egybe, amely tovább fokozza a középső tengelyben elhelyezett díszes kapuzat amúgy is erőteljes hangsúlyát. A kosáríves kapuzat két oldalán két, diagonálisan előrenyúló, maszkos díszű pillér áll, amelyeken az emelet szintjén erkély nyugszik. Az ívesen kiülő erkélyt két szélén domborműves kő mellvéd, középen dús mintázatú korlátrács szegélyezi. Az erkélyre nyíló ajtó szemöldökpárkányát felül két, kőből faragott puttó figura és egy közöttük elhelyezett váza díszíti. A kapuzat, illetve erkély feletti főpárkányon tört hullámíves oromzat helyezkedik el benne a Hatvany család címerével. Az íves oromzat két töréspontján két kőváza áll. A földszinti ablakok egyszerű keretelésűek, rajtuk Jungfer Gyula műhelyéből származó díszes neobarokk rácsokkal. Az emeleti ablakok igényesebb kiképzésűek, a szemöldök mezőjükben dús, barokk kődomborművekkel, illetve felettük váltakozó formájú szemöldökpárkányokkal.