A Halászbástya átépítését megelőző kutatások során találták meg azt az építményt, melyet utóbb a Nagyboldogasszony-templom melletti temető Szent Mihály kápolnájaként azonosítottak. Első említése 1443-ból származik, de a 18. századi térképek is feltüntették még egy ideig az épületet, amelyet Szent Mihálynak, a halottak védőszentjének tiszteletére emeltek a középkorban.

A 12 méter hosszú, 7 méter széles építmény kéthajós terét keleten nyolcszögű szentély zárja. Oldalfalai és pillérei valószínűleg a 15-16. században készültek, míg dongaboltozatának ívei 18. századiak. Három oldalról a várfal, illetve szikla határolja. Északi falán egy ágyúnyílás látható, déli falán a kápolna egykori födémének gerendafészkei figyelhetők meg. A nyugati fal alsó harmadán látható feketedés egy valamikori tűzvész nyoma lehet.

A kápolna az elmúlt két és fél évszázad alatt feledésbe merült. Schulek Frigyes a feltárás után a Halászbástya építési terveit úgy módosította, hogy az értékes építményt megőrizhesse, ám látogathatóvá tételére ekkor nem került sor. A kápolna - alapos régészeti feltárás után - csak 1997. augusztus 20-án nyitotta meg kapuit a nagyközönség előtt. Belsejében egy emléktáblát helyeztek el, mely a Budai Vár története során a várban és a várért elesett hősöknek és áldozatoknak állít emléket.