A budai vár nyugati várfalának a Fehérvári kaputól az Esztergomi sarokrondelláig terjedő belső részén a középkorban és a törökök alatt nem volt végig járható út, mert a középkori városfal tövében csak hadicélokat szolgáló sikátor húzódott. Út csak a vár középkori erőd jellegének megszűnése után fejlődött ki: ez a Bastei Promenade, a későbbi Bástya sétány. Középrészén található az 1934-ben felállított hősi emlékmű a trombitás lovas alakjával, amely a volt 2-es erdélyi huszárezred tiszteletére készült (Petri Lajos szobrászművész alkotása, talapzatát Weichinger Károly tervezte). Dél felé haladva pillantjuk meg az Ősforrás című Zsolnai díszkutat (Pákolitz István műve, Pécs város és Baranya megye ajándéka 1973-ban a százesztendős Budapestnek). A Fehérvári rondella körönd-fennsíkján Görgey Artúr tábornok (1818-1916) lovasszobra áll (ifj. Vastagh György alkotása; az eredetijét 1935-ben állították föl, az elpusztult szobor Marton László által készített másolatát 1998-ban helyezték el ismét). Mellette az e helyszíntől nem messze Zolnay László régész 1974-es feltárása során talált budavári gótikus szoborleletre emlékeztet egy lovag és a sisakot tartó fegyverhordozó szobrának másolata. A sétány jelenlegi elnevezését Tóth Árpád (1880-1928) költőről kapta 1946-ban.