A budai evangélikus gyülekezet Mária Dorottyának, József nádor evangélikus feleségének köszönhette létrejöttét 1844-ban. Az evangélikusok a Dísz téren építették fel első templomukat és iskolájukat, amelyet 1847-ben szenteltek fel. Ezt az 1890-es évek elején lebontották; helyén a Honvéd Főparancsnokság épült fel. Az új templomot, paplakot és iskolát a Bécsi kapu tér déli oldalán lebontott épületek helyére építették. A templomot Kallina Mór tervezte, s 1895-ben avatták fel.

A templom neobarokk felé hajló eklektikus stílusban épült. Homlokzata jellegzetesen barokkos stílusú. Négyzetes alapzatú, karcsú, magas tornya a homlokzat főtengelyében emelkedik. Párkánydísszel elválasztott, hármas tagozatú, vörösréz fedésű sisakja szintén a barokk jellemzője. A templombelsőt egyszerű dongaboltozat fedi. A bejárat fölött kettős karzat látható: a felső az orgona és a kórus, az alsó a hívek számára épült. A klasszicista stílusú oltárt a régi templomból hozták át, oltárképét Székely Bertalan festette.

Budapest ostromakor, 1944. december 31-én az iskola és a parókia teljesen elpusztult, valamint súlyos károkat szenvedett a templom is: megsemmisült az oltárkép, az orgona és a teljes berendezés.

A templomot Friedrich Lóránt és ifj. Bretz Gyula tervei alapján építették újjá, s 1948-ban szentelték fel. Külsőleg csaknem pontosan visszaállították az eredeti neobarokk jelleget, a belső teret azonban jelentősen egyszerűsítették. Az oltár mögött ma hatalmas, egyszerű, barnára pácolt fakereszt áll. Az építés százéves, a pusztulás ötvenéves évfordulójára, 1995-ben készült el Schneller Vilmos színes, a felkelő nap sugaraira emlékeztető mozaik üvegablaka.

A templom oldalán bronztábla örökíti meg Sztehlo Gábor evangélikus lelkész emlékét, aki a második világháború idején mintegy kétezer üldözött gyermeket mentett meg. Az ő emlékét őrzi Rác András mozaikművész ajándéka, a bejárati üvegajtó fölötti mozaik.