Kisméretű, egyszerű kivitelű egyemeletes lakóház az utca nyugati oldalán, egyetlen szárnnyal, középkorias hangulatot árasztva. Középkori elődjének emeletmagasságig álló falait felhasználva építették a 18. század elején, s kisebb változtatásokkal állt fenn az 1900-as évek elejéig. Ekkor főhomlokzatát szecessziós stílusban építették át, s a kapu fölötti, korábban szimpla ablakát kettőssé alakították. A háborús sérülések nyomán előtűntek egyes középkori részletei, amelyeket a helyreállítások során figyelembe vettek. Ugyanekkor az emeleti ablakot szimplává alakították vissza.

Főhomlokzata kéttengelyes, utcára néző, kontyolt oromzattal, padlásszinttel. Középkori eredetű íves, kőkeretes kapuja a jobb oldalon nyílik, közte és a baloldali ablak között az egykori, téglakeretes pincelejáró maradványait konzerválták. A ház bal oldalán az emelet teljes magasságáig kváderköves armírozás választja el a szomszédos, 10. számú épülettömbtől.

Ez a fajta utcai oromzatos homlokzat a hasonló méretű vári telkeken épült házak esetében a középkorban általános lehetett. Ma már csak kettő ilyen látható helyreállítva: a szóban forgó ház és északi szomszédja, a 14. szám alatti.