Egyemeletes copf lakóház, amely középkori épület romjaira épült, s mai formájának fő vonásait a 18. század végi átépítésekor nyerte el. 1928-ban főhomlokzatára a kapuzat feletti részen erkélyt építettek, s ugyanekkor neobarokk rácsok kerültek a földszinti ablakai elé. A világháborús sérülések kijavítása során a homlokzati erkélyt már nem állították helyre.

Az épület hattengelyes főhomlokzata egyszerű vakolatarchitektúrával díszített, a középtengelytől kissé balra elhelyezkedő kosáríves, kőkeretes kapuval. A copf kapuszárnyak és vasalások eredeti formájukban maradtak fenn. Kapualja gótikus ülőfülkéket őrzött meg, s középkori eredetű a kapualjtól délre eső, dongaboltozatos helyiség is.