Kétemeletes copf lakóház, amely eredeti formájában középkori maradványok felhasználásával épült a 18. század elején. A helyén állt középkori ház maga is kétemeletes volt (egyike a Budán azonosítható kevés ilyen épületnek), s egyes részletei a második emeletig fennmaradtak. Az eredetileg egyemeletes barokk épület 1784-ben báró szlaviniczai Sándor Antal tulajdonába került, 1785 körül ő építette át kétemeletessé copf stílusban, és egyben udvari szárnyakkal látta el. 1845 körül az udvari szárnyai elé klasszicista stílusú kőkonzolokon nyugvó függőfolyosókat építettek. Az 1892-es építkezések csak az udvart érintették. Az 1944-1945-ös ostrom során több helyen megsérült. A főhomlokzat vakolata alól így bukkant elő az északi részen, a második emelet magasságában egy középkori ablak maradványa, amely azonban az épület állagának biztosítása során megsemmisült.

A ház főhomlokzata öttengelyes. A középtengelyben, két pilaszter között nyíló kapuja kőkeretes, kosáríves záradékú, felette füzérdísszel. A kaputól jobbra eső két ablak között középkori nyíláskeretek maradványai láthatók. A földszinti rész vízszintes-vonalas vakolatdíszítésével szemben a két emeletet erőteljes, függőleges falsávok kapcsolják össze az ablakok közötti mezőkben. Első emeleti ablakai díszesebb kiképzésűek füzérdíszes mellvédekkel és szemöldökmezőkkel, illetve szemöldökpárkányokkal. A középső, kettős ablak alatti mezőben egykor latin nyelvű felirat hirdette báró szlaviniczai Sándor Antal építtetői tevékenységét, majd e feliratmezőbe utóbb egy kőből faragott címert illesztettek. Ma már sem a csonkított felirat, sem a címer nem látható, melyet a kapualjban helyeztek el.