Középkori maradványokat magába foglaló egyemeletes barokk lakóház az utca nyugati oldalán. Azon kevés várnegyedbeli épületek közé tartozik, amelyek kezdetektől napjainkig átépítés, eltakarás nélkül - azaz végig láthatóan - megtartották valamely középkori építészeti részletüket.

A szakirodalom a ház utcai részét tartja a rajta fennmaradt gótikus építészeti műformák alapján középkorinak, a 14. század vége táján épültnek. Újabban azonban az elpusztult udvari szárny újjáépített szakasza alatt folytatott régészeti kutatások is középkori pincét tártak fel, bizonyítva ezzel annak is korai eredetét. Az utcai házrész alatt lévő középkori pince máig tökéletes állapotban fennmaradt, kváderkövekből rakott dongaboltozatát viszont már a török kor emlékeként tartják számon. A középkori ház a visszafoglalási ostromot viszonylagos épségben vészelte át, sértetlen maradt még a homlokzatán, a földszint és az emelet között végigfutó gótikus ívsor is. A háborút követő újjáépítés után, 1771-ben akkori tulajdonosa, Nickl János mészáros mester újból, nagyobb mértékben átépíttette. Ekkor nyerte el - a gótikus ívsor eredeti formában hagyása mellett - ma is látható barokk homlokzatának fő vonásait. A jószerével változatlan épület udvari szárnyát a világháborús ostrom során igen erős sérülés érte, ezért annak jelentős részét lebontották, majd egy szakaszát az eredeti barokk formákra rímelő módon visszaépítették az 1960-as helyreállítás során. Az udvar végében vissza nem épített szárnyrész helyén kertet alakítottak ki.

Főhomlokzata kéttengelyes, felül visszaállított barokk főpárkánnyal, középen kettős konzolokra ültetett, ívsoros, gótikus övpárkánnyal, mely utóbbi az emelet földszinthez képest előretolt síkját tartja. Egyszerű kosáríves, kőkeretes kapuja a bal tengelyben nyílik, zárókövén bevésett I. N. (Iohann Nickl) monogrammal, stilizált hentesbárddal és 1771-es évszámmal. A kaputól jobbra a helyreállítás során egyszerű kettősablakot helyeztek el, bár itt eredetileg, a háború előtt még üzletajtó-ablak kettőse nyílt. Az emeleten változatlanul állították vissza a két kettősablakot, melyeket felül mindössze vakolatból készült szemöldökmező díszít.

A kapualj déli, bal oldalán négy darab lóhereíves gótikus ülőfülke helyezkedik el egy sorban, míg a túloldali, északi falban csúcsíves, kőkeretes ajtó maradt fenn. A kapualj és az említett dongaboltozatos pince a nagyközönség által is látogatható, ugyanis az épület falai között működik a Vörös Ördög borpince és kerthelyiség.