Egyemeletes copf stílusú lakóház, igényes homlokzati díszítéssel, középkori maradványokkal. A helyén állt középkori lakóház az 1686-os ostrom során nagyrészt romba dőlt, s csak földszintjének egyes részei maradtak meg. A 18. század elején történt újjáépítés után jelentősebb átépítésére került sor valamikor az 1780-1807 közötti időszakban, amikor Sampl György és neje birtokolták. 1807-ben gróf Dőry özvegye, báró Eötvös Katalin vásárolta meg. Ezután szinte változatlan formában maradt fenn a világháborús ostromig. Homlokzati háborús sérüléseit Meczner Lajos tervei szerint állították helyre, majd további felújítására került sor 1966-ban Zeőke Gabriella tervezésében.

Főhomlokzatát vízszintesen háromtagú öv- és ugyancsak háromtagú főpárkány tagolja. Földszinti és emeleti nyíláskiosztása eltérő: a földszinten három ablak - kapu - három ablak, az emeleten nyolc ablak formában. A homlokzatot függőleges irányban enyhe kiülésű középrizalit tagolja, melyhez a földszinten a kapu és két oldalán egy-egy ablak (a jobb oldalon vakablak), az emeleten négy ablak tartozik. Két-két dór ízlésű pilaszter közé fogott kapujának szegmensíve felett copf füzérek díszlenek. A kapuzatot felül az övpárkány előreugró, díszes kiképzése hangsúlyozza. A kapu jobb és bal oldalán lévő ablakkeret feletti mezőben egy-egy, füzér- és lombdíszek közé fogott medaillon van elhelyezve, rajtuk a kapu irányába néző, plasztikus, férfifej-ábrázolással: a baloldali fedetlen fővel, klasszikus arcéllel, a jobb oldali turbános fej, bajszos arccal. A rizalitba foglalt négy, emeleti ablak közeit és két szélét füzéres ión lizénák tagolják. Az összes emeleti ablak felett fogazott szemöldökdísz látható.

Az épület dongaboltozatos kapualjának bal oldalán egymás mellett két, eltérő szélességű, kőkeretes ív helyezkedik el, melyek közül a kapuhoz közelebb lévő, szélesebb inkább árkád-, illetve hevederívnek tűnik, mint - a szakirodalomban szereplő - ülőfülkének, a másik viszont ajtókeretként szolgált. A szemközti, északi falon kettős, lóhereíves gótikus ülőfülke került elő.