Középkori, illetve barokk eredetű, de a mai formájában modern homlokzat-kiképzésű, kétemeletes épület az utca nyugati oldalán. A mai épület elődje középkori maradványokon épült nem sokkal a töröktől való visszafoglalás után. Az akkor Halsch Gáspár tulajdonában álló lakóház egyemeletes volt, a földszint középtengelyétől kissé északra tolódott kapuval. A kapu - amely az 1944-1945-ös ostromnak esett áldozatul - Buda egyik legszebb kőkeretes barokk kapuzata volt, kosáríves nyílása felett dús, faragott indadísszel és középen H. G. monogrammal. 1822-ben Weixelgartner Mihály építőmester klasszicista stílusban építette át az akkori tulajdonos, Verderber Mátyás csokoládékészítő számára, s ekkor második emeletet is húztak rá. Eredeti kapuja azonban változatlan maradt.

A világháborús ostrom alatt erősen sérült, leomlott homlokzatú ház helyreállítására 1968-ban került sor Jedovszky Éva tervei nyomán, aki az egész épületnek modern, de a környezetbe illő formát adott. Az épület homlokzatán mindössze az egykori kapu két kerékvetőköve maradt meg, illetve a szomszédos, 4. számú háztól elválasztó armírozás kősora. A kapualjban azonban jó állapotban őrződtek meg az egyszerű kiképzésű, félköríves, élszedett keretezésű ülőfülkéi: bal oldalon egy, jobb oldalon három egy csoportban.