A karmelita rend feloszlatása (1784) után a budavári kolostoruk Szent József templomából előbb katonai raktár, majd II. József császár jóváhagyásával színház lett. Az épületet 1787 januárja és októbere között a kor magyar származású polihisztora, Kempelen Farkas udvari tanácsos tervei alapján alakították át színházzá. A főhomlokzatot is a kor copf (kései, klasszicista-barokk) stílusában újították meg. A színdarabokat sokáig német nyelven játszották, de 1790. október 5-én itt zajlott le az első magyar nyelvű színielőadás. Kelemen László társulata Simai Kristóf "Igazházi" című darabját mutatta be. 1800. május 7-én Beethoven is játszott falai között, 1835-ben pedig Budán itt adták először elő Katona József később nemzeti drámaként számon tartott Bánk bánját. Az idők során többször belső átalakításon átment színházban 1924-ig tartottak előadásokat, s számos különböző társulat játszott benne. 1870-től a századfordulóig pl. a Nemzeti Színház kamaraszínházaként működött. Ezután a második világháborúig ismét raktárként használták. Az 1944-1945-ös ostrom során megsérült épület sokáig romokban állt, s csak 1977-re újították fel Kékesi László tervei alapján. Megnyitása után ismét több társulat játszott benne. 1982-től újra a Nemzeti Színház kamaraszínháza volt, s legújabban, 2001-től Nemzeti Táncszínházként működik.