A telken álló épületek közül az utcára néző kétemeletes szárny viszonylag késői eredetű, ebben a formájában valamikor 1810 és 1833 között készült. A telek utcai oldala korábban nyitott volt, csupán két szélén állt két kisebb épület, melyek már a barokk helyszínrajzokon is szerepelnek. Ezeket minden valószínűség szerint befoglalták az újabb épületbe, amely az 1873-as Marek-féle térképen úgy szerepel, mint József laktanya. 1887-ben kisebb udvari bővítést csatoltak hozzá, s ugyanekkor úgy említik, mint a katonai Térparancsnokság épületét (Platz Commando Gebäude).

A második világháború előtt az egész ingatlan a Pénzügyminisztériumhoz tartozott, 1948-ban háborús jóvátételként az amerikai nagykövetség tulajdonába került. Az épület kilenctengelyes, középkapuzatos főhomlokzata különösebb építészeti értéket nem képvisel azon túl, hogy belesimul a vári környezetbe. A homlokzat földszinti részén egy-egy domborműves bronz portréval díszített márványtábla emlékezik meg az 1837 és 1840 között itt raboskodó Kossuth Lajosról, valamint az 1847-1848-ban és 1860-1867 között fogva tartott Táncsics Mihályról. (Az előbbi Berán Lajos, az utóbbi Istók János alkotása.)

Az utcafronton álló 19. századi laktanyánál érdekesebb a telek bástya felé eső hátsó részén álló, egykor Lőportár célját szolgáló épület, amely a 18. század elején emelt katonai létesítmények egyik utolsó példája a Vár területén. A téglalap alaprajzú, délkeleti oldalán toldalékkal ellátott kétszintes barokk épületet mélyen belevágták az udvar feltöltésébe. Északi végének kialakításakor figyelembe vették a korábban itt állt középkori eredetű kaputorony maradványait. A vári lőportárakat II. József 1784-ben a városfalakon kívülre költöztette, de az itteni épületet a francia háborúk alatt ismét használatba vették. Az utcafronti laktanyaépület elkészülte után börtönként használták: az ún. státusfoglyok fogháza volt, s ekként használták még 1848-1849 után is. A falai között Kossuth Lajoson és Táncsics Mihályon kívül a magyar történelemnek még több, jelentős alakja raboskodott, mint pl. Batthyány Lajos, Czuczor Gergely, Károlyi György és Wesselényi Miklós.