A város északkeleti részén tört vonalban húzódó utca a mai Bécsi kapu tér és a Hess András tér között. A középkorban hozzá tartozott még a mai Hess András tért alkotó rész is, egészen a Mátyás-templom (a korabeli Nagyboldogasszony-templom) vonaláig. A 13. századtól kezdve a keleti oldalon álló Szent Miklós domonkos kolostorról nevezték el. A délnyugati részét később Ötvös utcaként említik a források, míg némely észak felé eső ingatlant olykor a Szombathelyhez (a Szombat piachoz) sorolták.
A töréspont keleti oldalán (a mai 7. és 9-11. szám alatt) már valószínűleg az alapítást követő időszaktól valamilyen királyi tulajdonú épületegyüttes állt. A középkori források Kammerhofként vagy Magna Curia Regisként említik, amelyet végül 1382-ben Nagy Lajos király eladományozott a pálos szerzeteseknek. E helyen a 14. század közepétől többek között egy Szent Márton tiszteletére szentelt királyi, illetve királynői kápolna is állt, amely alapján a helyszín Szent Márton utca elnevezése is előfordul a forrásokban.
A 14. század közepe táján a déli, korai zsidó negyedből, illetve Zsidó utcából (a mai Szent György utcából) kitelepített budai zsidók visszaköltözésük után - a század második felében - jórészt ennek az utcának az északi részében telepedtek le, és ez lett a későközépkori Zsidó utca, a platea Judeorum. Az utca nyugati oldalán, a mai Táncsics Mihály utca 26. szám alatti műemléki kutatások során pillérekkel osztott, 14-15. század fordulójára keltezhető terem bukkant elő, dongaboltozatán hódoltság kori héber feliratokkal és ábrázolásokkal. A fentiek alapján egyes kutatók hajlamosak feltételezni, hogy itt lehetett a későközépkori zsidó prefektúra székhelye, és hogy a terem közösségi célokat - pl. gyűlés, tanácskozás, ítélkezés - szolgált. Azt is valószínűsítik, hogy a korábbi zsinagóga helyett ez az épület szolgált imaházként. Az új, szerény méretű "imaház" mindenesetre egy egyszerű városi, polgári épület keretei között kapott helyet, s a 15. század második felére már szűkössé is vált. Ezzel magyarázzák, hogy helyette később jóval nagyobb épületet emeltek. (A 14. századra keltezett, imaházként azonosított épület azonban a továbbiakban is használatban volt.) Az új, késő gótikus zsinagóga immár önálló épületét egy, az utca túloldalán lévő telek (ma: Táncsics Mihály utca 23.) hátsó oldalán, a várfal mellett építették fel, s ez 1460 körül készült. Maradványainak egy részét az 1960-as évek ásatásai hozták napvilágra. 1526-ban a Budát megszálló törökök távozásukkor a városban maradó zsidókat magukkal vitték, és az Oszmán Birodalom területén telepítették le őket. Az elhagyott zsidó ingatlanokat az 1526-1540/1541 közötti időszakban a Budát éppen uraló király saját támogatói között osztotta szét. A török hódoltság kezdete (1541) után az utcát ismét zsidók lakták, s közöttük lehettek visszatelepülők is. A két korábbi zsinagóga ekkor újra használatba került. (A váron kívül egyébként volt egy zsidónegyed még a mai Víziváros területén is.) A zsidó lakosság száma az idők során meglehetősen ingadozott: a 16-17. század fordulóján, a tizenötéves háború idején volt a mélyponton, de a török kor végére ismét viszonylag népes kolónia lakta Budát. Mivel a budai zsidóság az 1686-os ostrom idején végsőkig kitartott a törökök mellett, a diadalittas ostromlók megtorlásként nagy részüket a törökökkel együtt lemészárolták vagy fogságba vetették. Ennek ellenére az emlékük egy ideig még fennmaradt, és az utca még az 1696-os Zaigerben (házösszeírás) is úgy szerepel, mint "Juden Gasse" - Zsidó utca.
A 18. században a "Josephi Gasse" nevet viselte, melyet az itt, a mai 9-11. számú telek hátsó részében álló "St. Josephi Bastion"-ról (korábbi nevén Erdélyi bástya), illetve az ugyanitt kiépült hasonló nevű lőportárról kapott. A 19. század folyamán több elnevezése is volt ("Consilium-, Kammer-, Todten-, Wiener-, Wienerthor Gasse"). A 9-11. szám alatt álló lőportárat ebben a korszakban börtönként is használták, itt raboskodott egy ideig Kossuth Lajos és Táncsics Mihály is. 1848-ban ezért rövid ideig Kossuth Lajos utcának nevezték, de 1849 után ismét "Wienerthor Gasse"-ként szerepel 1874-ig. Ekkortól egészen 1948-ig Werbőczy utcának hívták, azóta Táncsics Mihály utca a neve.