A Budavári Sikló a világ második hegyi kötélvasútjaként indult útjára 1870. március 2-án. A kezdeményezés a Lánchíd alkotójának fiától, Széchenyi Ödöntől indult, a terveket Juraszek Ödön készítette. A mozgatóerőt az alsó állomáson elhelyezett gőzgép biztosította, a kocsik a felső állomáson lévő fordítókorongon átvetett drótkötélen függtek. A sikló pályájának hossza 95 méter, melyet 30 fokos lejtőn tesz meg. Műszaki megoldásait annak idején a szakemberek is megcsodálták: szerkezete 74 éven keresztül megbízhatóan működött. Budapest második világháborús ostroma idején bombatalálat érte a gépházat, a pálya és a felső állomás is megrongálódott. Újjáépítésére több mint négy évtizedet kellett várni: a Sikló 1986. június 4-én indulhatott el ismét. A ma közlekedő kocsik teljesen az eredetiek mintájára készültek. Egy-egy szerelvényben 24 utas fér el. Megváltozott azonban a Sikló funkciója: míg a 19. században elsősorban a Várban működő kormányhivatalok tisztviselői jártak vele a munkahelyükre, jelenleg szinte kizárólag turisták utaznak rajta.