A tér északkeleti sarkánál lévő kapuzat a város középkor óta működő kapuja, melyet akkor Porta Sabbatinak, azaz Szombat kapunak neveztek. (Egyes történeti topográfiával foglalkozó kutatók véleménye szerint az eredeti Szombat kapu a mai Táncsics Mihály utca 9-11. sz. alatt feltárt kapumaradványokkal azonosítható, s a mai helyen a középkorban csak később nyitottak kaput) Az elpusztult középkori kapu formájára - régészeti ásatások híján - csak a török kor végi és barokk helyszínrajzok alapján következtethetünk. Ezek szerint a kapu jellegében megegyezett az egyébként ugyancsak pusztán helyszínrajzokból ismert másik két városkapuval: a városfal csatlakozó szakaszainak hátratörésével öböl képződött, melynek belső végébe tornyot építettek. A torony földszintjén át nyílt maga a kapu. Az idők során a kaputorony előtti öbölben, majd azon túl különböző elővédműveket alakítottak ki, melyeknek azonban mára nyoma sem maradt. A török korban még használt középkori kapuzatot 1723-ban újabbal váltották fel, amely 1849-ig volt használatban. Helyére 1850-ben másikat építettek, de ezt is elbontották az 1896-os millenniumi ünnepségek kapcsán. Végül 1936-ban, Buda töröktől való visszavételének 250. évfordulójához kapcsolódva Kismarty-Lechner Jenő tervei szerint a lebontotthoz hasonló kaput építettek vissza, amely többé-kevésbé változatlan formában ma is áll. Ekkor állították fel a kapun belül két oldalt a visszafoglalást megörökítő emlékműveket: kifelé haladva bal kéz felé egy angyalszobrot, míg jobbra egy emléktáblát, illetve ugyanitt egy emlékmécsest.