Helyén a középkorban két ház állt, melyek az 1686-os ostrom során erősen megsérültek. Ezek telkeit, illetve maradványait a visszafoglalás után a kremsmünsteri apátság szerezte meg. Venerio Ceresola császári építész tervei nyomán új, barokk épületet emeltek, amely egyszerű, egyemeletes építmény volt. Szinte változatlanul maradt fenn 1908-ig, amikor szecessziós-neobarokk stílusban erősen átépítették. A világháború előtt, illetve idején a pápai nunciatúra működött falai között. Az ostrom alatt romossá vált épületet 1951-1953-ban Meczner Lajos tervei alapján építették újjá, igyekezvén visszaadni a főhomlokzat eredeti, barokk hangulatát.

A térre néző tíztengelyes főhomlokzatának balról számított harmadik tengelyében nyílik a kapu. A kapualjban, a déli oldalon - jóval a helyreállítások után - ülőfülkesor maradványai bukkantak elő. Ezek Buda ma ismert legkorábbi, a 13. század második feléből származó, polgári környezetben lévő ülőfülke maradványai. Az épületnek eredetileg még egy kapuja nyílt a jobbról számított harmadik tengelyben, ezt azonban a modern helyreállítás során befalazták.