Tekintélyes méretű, egyemeletes, középudvaros copf épület a Fortuna utca és Fortuna köz sarkán. Helyén a középkorban még három épület állt (kettő az utca, egy a köz felé néző főhomlokzattal), melyek az 1686-os ostromban megsérültek. A 18. század elején az ingatlanok tulajdonosa az esztergomi káptalan lett, majd az egyetem kapta meg, de kamarai tulajdonban volt. A kormányszékek 1784-es Budára költöztetése kapcsán fokozott igény merült fel a várhatóan megnövekedő vendégforgalom ellátására, s ezért a budai városi tanács egy saját tulajdonú vendégfogadó létesítését határozta el. A városi tanács végül a fogadó céljára a helytartótanács által felkínált szóban forgó ingatlant vette meg, s ennek átalakítását már 1784 októberére be is fejezte. A fogadót és a földszinten kialakított kávéházat a város ezután különböző bérlőknek adta ki. Sokáig a Várnegyed egyik legkedveltebb vendégfogadója volt, 1788 novemberében még II. József király is megszállt falai között. Az 1850-es években néhány helyiségét rajziskola céljára alakította át Kimnach Lajos. 1868-tól már csak a földszinti kávézó üzemelt tovább, mert az emeletet lakás (polgármesteri, majd tábornoki) célra alakították át, ugyanekkor a földszint egy részét az Egyetemi Nyomda bérelte. 1872-ben az egész épületet a Budai Királyi Törvényszéknek adták bérbe (ekkor Máltás Húgó végzett rajta átépítéseket), majd e szerv megszűnte után a Budapesti Királyi Törvényszék Bűnfelderítő Osztálya használta 1890-ig. Közben 1876-ban ismét átalakították, a Fortuna köz felett fedett folyosóval kötötték össze a Fortuna utca 2. alatt álló (azóta elbontott) házzal. Ezután a Pénzügyminisztérium bérelte 1897-ig, végül 1945-ig a Magyar Királyi Közigazgatási Bíróság kapott helyet falai között. A világháborúban erősen megsérült épületet Barátosi Szabó Kálmán tervei alapján állították helyre. 1966 óta falai között működik a Magyar Vedéglátóipari Múzeum, amely 1970 óta kereskedelmi gyűjteménnyel is kiegészült.

A ház főhomlokzata tizenöttengelyes, jellegzetes copf vakolat-architektúrával. Középső három tengelyét enyhe kiülésű rizalit hangsúlyozza. A rizalit bal szélső tengelyében nyílik az épület lizénapárok közé fogott kosáríves kapuja, míg a jobb szélen ugyanilyen kiképzésű vak kapuformát alakítottak ki. Utóbbiban - kissé jobbra csúsztatva - ablak nyílik, mellette 1975-ben nőalakkal díszített, feliratos bronz emléktáblát helyeztek el (Kiss Sándor műve), amely az utca, illetve az épület történetéről emlékezik meg. A kapualj két oldalán elhelyezkedő boltozatos földszinti helyiségekben nyílnak a múzeum kiállítóterei. A kapualjtól jobbra eső dongaboltozatos helyiségben kétoldalt gótikus ülőfülkék maradványai bukkantak elő, így azonosíthatóvá vált az itt állott középkori ház kapualja. Ezt a házat a középkorban párnakváderekből rakott armírozás választotta el a tőle északra eső - mai 6. számnak megfelelő - épülettől. Az armírozás maradványai a két épület határán a vakolat alól kibontva egészen az emelet magasságáig láthatóak. Armírozás volt egykor a délebbi középkori ház déli sarkán is, ennek konzervált maradványai a földszinti részen láthatóak.