Az emlékművet, melynek alkotója Antal Károly, 1937-ben a Halászbástyán állították fel. Jelenlegi helyére, az egykori Szent Miklós-kolostortemplom szentélyének északi falára 1975-ben helyezték. A szobrot az 1235-ben a magyar őshaza (Magna Hungaria) felkutatására induló Julianus és Gerardus (Gellért) szerzetes, valamint két domonkos rendtársuk emlékére emelték. (Két szerzetes út közben visszafordult, Gerardus a megérkezés előtt meghalt.) A szobor állítására az alkalmat Julianus második útjának (1237) 700. évfordulója szolgáltatta. (Ez alkalommal, a tatár hódítás miatt már nem jutott el céljához.) A bronzszobor két szerzetest ábrázol: Julianus áll, és baljával Kelet felé mutat, míg jobbján lévő társa, Gerardus térdre hanyatlik. Alattuk kő posztamensen latin felirat: FRATRES JULIANUS ET GERARDUS EXPLORATORES MAGNAE HUNGARIAE 1235-1238 (Julianus és Gerardus szerzetestestvérek Magna Hungaria felfedezői).

A szentélyfal belső oldalán hat kis táblán a szerzetesek útjának rövid története olvasható lengyelül, olaszul, magyarul, németül, franciául és angolul.