Középkori maradványokat magába foglaló, egy emeletes barokk eredetű lakóház az utca keleti oldalán. Tulajdonosairól a szakirodalomban nincs említés, csupán az 1686-ban romossá lett épület 18. század eleji újjáépítéséről, majd 18. század második felében történt átépítéséről és 1870 körüli homlokzat-átalakításáról tesznek említést. További munkálatokat végeztek rajta 1912-ben és 1924-ben.

Homlokzata roppant puritán kiképzésű, öttengelyes, középkapualjas, földszint és az emelet között övpárkánnyal, az emelet felett egytagú főpárkánnyal. A falfelületet mindössze falsávok tagolják. Kapuja egyszerű, szegmensíves záródású, minden díszítés nélkül. Fontosabb építészeti értékek találhatók az épület belsejében. A földszinten a kapualjtól délre, jobbra elhelyezkedő helyiséget két mezős gótikus, bordás keresztboltozata fedi (melynek vállkövei azonban csak az 1924-es átalakítás során kerültek helyükre, akárcsak a helyiségbe nyíló neogótikus ajtó). E helyiség ma közcélokat szolgál: könyvtár működik benne. A kapualj túloldalán lévő helyiségben viszont a barokk csehsüveg-boltozat képvisel értéket, a rajta lévő Istenszem-motívumos stukkódísszel egyetemben. A kapualjban szót érdemel még az északi falában előbukkant gótikus, csúcsíves ajtókeret. Az épületet 1950-ben Hell Géza tervei nyomán állították helyre.