Középkori eredetű egyemeletes lakóház az utca nyugati oldalán. A visszafoglalás során erősen megsérült épületet 1758-ban Förderer Gáspár bognármester állíttatta helyre, amit az új épület megtalált alapköve is bizonyít. Ezt az eredetileg földszintes barokk lakóházat 1810 körül, Adlitzer Márton tulajdonlása alatt klasszicista stílusban átalakították, s ekkor emeletet húztak rá. Az 1944-1945-ös ostrom során erősen megsérült különösen az emelet jobb oldali része. Helyreállítására 1967-ben került sor Zeöke Gabriella tervei nyomán.

Főhomlokzata hattengelyes, egyszerű kiképzésű. A földszint középvonalában helyezkedik el kosáríves záradékú, sima, élszedett-kőkeretes barokk kapuja. A kapu két oldalán 2-2 ablak nyílik, amelyek kiosztása kissé eltér a fölöttük lévő emeleti ablakokétól. A homlokzatot mindössze a földszintet az emelettől elválasztó egyszerű övpárkány, a hármas tagolású főpárkány és a hat emeleti ablakot háromszor kettes csoportra osztó falsávok jelentik.