Középkori eredetű, egyemeletes, copf stílusú lakóház az utca keleti oldalán, a Fortuna köz északi sarkán. Helyén a középkorban két lakóház állt, melyek az 1686-os visszafoglalási ostrom során erősen megsérültek. A két, eredetileg külön álló, részlegesen helyreállított épület 1728-ban Schwartzeysen János Mihály patkolókovács és neje Anna Mária tulajdonába került. E családtól 1788-ban öröklés révén Mihalko Márton szerezte meg, s valószínűleg ekkortájt került sor copf stílusú átépítésére. 1801-ben gróf Batthyány Károly vásárolta meg tekintélyes, 22000 Ft-os összegért. Ezután hosszabb ideig változatlan maradt, s jelentősebb átépítésére csak 1933-ban került sor Szepesy Sándor tervei nyomán, amikor a köz felé néző oldalhomlokzatára is kaput nyitottak. A világháborús ostrom során jelentős homlokzati sérüléseket szenvedett. Helyreállítására 1966-ban került sor Országh Béla tervei alapján.

Főhomlokzata héttengelyes, felül konzolos főpárkánnyal. Középtengelyben nyílik két pillér között elhelyezett, egyenes záradékú kapuja, felette füzérdíszes szemöldökfrízzel és szemöldökpárkánnyal. (Kapuszárnyai eredetiek s dúsan díszítettek.) A földszinti és emeleti ablakközöket füzérdíszes fejezetű lizénák kapcsolják egybe. Mind a földszinti, mind az emeleti ablakok fölötti szemöldökmezőket füzérek díszítik, felettük szemöldökpárkányokkal. Az emeleti ablakok mellvédmezőiben rozettasor látható - a középső ablak mezőjét leszámítva. Utóbbiban rokokó keretezésű címerpajzs-pár díszlik.

Az épület Fortuna köz felé néző homlokzata sokkal egyszerűbb kiképzésű. Ennek oka, hogy a köz eredetileg sokkal keskenyebb volt (kiszélesítésére a pénzügyminisztériumi palota építése kapcsán került sor), s így az oldalhomlokzat a látvány szempontjából nem játszott szerepet.