A nemzet kultikus központja
A budai vár, illetve a Várpalota a 18. század folyamán fejedelmi rezidenciává ugyan nem vált, de a - a kormányzati funkciókon túl - a Magyar Királyság szakrális központjává lett az itt őrzött két nemzeti ereklyének: a Szent Jobbnak és a koronázási ékszereknek köszönhetően.
Elsőként 1771. július 20-án az államalapító Szent István király épen maradt kezét, a Szent Jobbot, a legnagyobb tiszteletnek örvendő magyar ereklyét helyezték el nagy ünnepség keretében a Várpalota Szent Zsigmond-kápolnájában. A török elől elmenekített ereklyét a dalmáciai Raguzában (ma Dubrovnik, Horvátország) őrizték, innen szerezte vissza Mária Terézia. Őrzésével a budai prépostot bízta meg, s az északi szárny zárt belső udvarán egy ellipszis alakú külön kis épületet, a Szent István- vagy Szent Jobb-kápolnát csatoltak a Szent Zsigmond-kápolnához (a 19. század végi átépítés idején bontották le).
Ettől fogva Buda lett az első magyar szent, Szent István kultuszának központi helye. Ennek fénypontja a minden év augusztus 20-án, a Zsigmond-kápolna és a Nagyboldogasszony-templom között megtartott nagy körmenet volt. A 19. század elejéig ez inkább Pest és Buda ünnepe volt (ez váltotta fel a szeptember 2-ai, Buda török alóli felszabadulásának emlékére tartott körmenetet), de 1818-tól az állami ünnep rangjára emelkedett. Ekkor ugyanis a Helytartótanács elrendelte, hogy a körmenetben a kormányhatóságok vezetőinek és tisztviselőinek testületileg, teljes díszben részt kell venniük. Szintén testületileg, zászlaik alatt vonultak fel a pesti és budai céhek, a két város gimnáziumi és egyetemi diákjai, valamint az egyháziak. Augusztus 20., az államalapító István király névnapja, a várbeli körmenet, egészen 1944-ig a legfontosabb állami ünnepség volt.
A Szent Jobbot az ostrom elől menekítették el őrzési helyéről. Miután a második világháborúban megsérült kápolnát nem állították helyre (ma a Nemzeti Galéria kiállítóterme), az ereklye a pesti Szent István-bazilikába került. Ott őrzik ma is, és onnan indul a rendszerváltás óta újjáéledt augusztus 20-i körmenet.
1790-től a Szent Jobb mellett a Várpalota kápolnájában őrizték a másik legféltettebb nemzeti kincset, a Szent Koronát és a hozzá tartozó koronázási ékszereket. Ezeket a török időkben, illetve a 18. században a pozsonyi várban tartották; ott ülésezett 1848-ig az országgyűlések zöme, és majdnem minden Habsburg-házi uralkodót ott koronáztak magyar királlyá. 
A különleges tiszteletben tartott nemzeti jelképeket II. József - aki nem akart felesküdni a hatalmát korlátozó magyar rendi alkotmányra - múzeumi tárgyként Bécsbe vitette. A "kalapos király" abszolutista rendszerének összeomlásával a koronát diadalmenetben szállították vissza Magyarországra, s a nemesség fegyveres, díszruhás csapatainak kíséretében, harangzúgás és ágyúdörgés közepette, 1790. február 24-én érkezett Budára - éppen II. József halálhírével egy időben. Miután a Nagyboldogasszony-templomban három napig közszemlére tették, a kápolna fölött, az ékszerek őrzésére kialakított szobában zárták el. II. József utódja, II. Lipót elrendelte, hogy ezentúl itt őrizzék a koronát a jogarral, országalmával, karddal, a palásttal, a kesztyűvel, a harisnyával és a saruval együtt.
A koronázási ékszereket ezentúl csak rövidebb időre vitték el a budai várból: a koronázásokra 1790 őszén és 1830-ban Pozsonyba, illetve háborús fenyegetések idején. Ilyen menekítésre a napóleoni háborúk idején kétszer került sor, bár egyik esetben sem közelítették meg a franciák a fővárost. 1849 elején - a szabadságharc idején - a magyar kormány Debrecenbe vitte magával a kincseket, a szabadságharc bukása után pedig a török birodalom határa előtt, a Duna melletti Orsovánál ásta el a menekülő magyar miniszterelnök, Szemere Bertalan. A négy év múlva megtalált koronát ünnepélyes külsőségek között helyezték el újra Budán. A következő évtizedekben csak Ferenc József 1867-es és IV. Károly 1916-os koronázása alkalmából, illetve néhány különleges esetben (például a magyar honfoglalás ezredik évfordulójának ünneplésekor, 1896-ban) vették elő, s tették közszemlére. 1900-ig őrizték a kápolna fölötti "koronakamrában", ekkor áthelyezték a nyugati szárnyban a kifejezetten erre a célra kialakított páncélterembe. 1944 novemberében távozott végleg a magyar államiság fő jelképe a várból: a közeledő szovjet csapatok elől előbb Nyugat-Magyarországra, majd a Német Birodalomba menekítették, ahol amerikai "fogságba" került. 1978-ban, a nemzetközi enyhülési folyamat egyik jeleként adta vissza az Amerikai Egyesült Államok kormánya Magyarországnak a nemzeti ereklyéket. A korona 2000 óta a Parlamentben, a hozzá tartozó koronázási kellékek a Nemzeti Múzeumban vannak kiállítva.
