A vár mint iskolaváros
A budai vár a 18. században valóságos kis iskolavárossá fejlődött. Ennek anyagi alapjait az a nagy alapítvány teremtette meg, amelyet 1687-ben Széchenyi György esztergomi érsek hozott létre, hogy abból a jezsuiták akadémiai (főiskolai) rangú kollégiumot, papnevelő intézetet, illetve állami tisztviselőket képző konviktust létesítsenek Budán. A gimnáziumi oktatás már 1687 végén megkezdődött, a kollégium pedig 1702-re épült fel a Nagyboldogasszony-templom északi oldalán (a Hilton Hotel helyén). Ekkor kezdtek hozzá a papnevelő szeminárium és a világi konviktus építéséhez a templom déli oldalán, amelyben 1712-ben indult meg az oktatás. Ünnepélyesen 1713-ban nyitották meg az Academicum et Universitatis Collegiumot, amely elsősorban lelkészeket képzett.
Az iskolakomplexum a 18. század közepén érte el legnagyobb kiterjedését: 1757-ben csaknem 800 - zömmel vidéki - diákja volt, akiket mintegy 40 jezsuita páter oktatott, köztük a szerény hazai tudományosság legjobb képviselői. A tanulólétszám megnövekedése új épületet is igényelt: a Szentháromság téren, a kollégiummal szemben épült fel 1747-ben az akadémia új háza, amelyet a korabeli Magyarország legszebb s legjobban felszerelt iskolájának tartottak. Ebben dísztermet is kialakítottak az iskolai színelőadások céljára; a jezsuiták oktatási rendszerében ugyanis a színjátszás, amelynek során a nyilvánosság előtti szereplést sajátították el a növendékek, fontos szerepet kapott. A színi előadások még akkor sem maradtak el, ha valamilyen nyomós ok miatt tanítási szünetet kellett elrendelni.
A jezsuita rend 1773-as feloszlatása után a gimnázium és az akadémia megtartotta ugyan katolikus jellegét, de állami felügyelet alá került. Fenntartási költségeit ezután a rend birtokaiból alapított, s az állam által kezelt tanulmányi alapból fedezték. A szerzetes tanárok túlnyomó része a helyén maradt, s világi papként oktatott tovább. Az oktatási szervezet 1777-es reformja után a budai gimnázium főgimnáziumi rangot kapott, az egyetem ideköltözésével pedig az akadémiát, mint feleslegest megszüntették.
1777-től Buda egy rövid időre a magyar oktatásügy központjává vált. Ebben az évben ugyanis az ország szélén fekvő kisvárosból, Nagyszombatból a fővárosba költöztették Magyarország egyetlen egyetemét. Ezt 1635-ben Pázmány Péter esztergomi érsek alapította; a jezsuita rend feloszlatása óta "királyi egyetemnek" nevezték ugyan, de továbbra is szorosan kötődött a katolikus egyházhoz. A kihasználatlanul álló királyi palotában helyezték el az orvosi, a jogi és a bölcsészeti kart, a budai Főgimnáziumot, valamint a jogi és filozófiai képzést nyújtó Terézia Akadémiát, továbbá a könyvtárat és a természettudományi gyűjteményeket. A teológiai kar a papképző szemináriummal a Szentháromság téren, a volt jezsuita épületekben lelt otthonra. Az új funkció külső jeleként a palota tetejére négyemeletes csillagvizsgáló torony épült (ezt 1830-ban bontották le). Az egyetemet budai tartózkodása idején 400-500 diák látogatta. Noha 1780-ban a királynő a palotát az egyetem tulajdonába adta, az mégsem maradt sokáig benne: Mivel a Budára költöző kormányhatóságoknak helyre volt szüksége, II. József a karokat 1784-ben Pestre, a papképző szemináriumot és a Thereziánumot pedig Pozsonyba helyezte át. Ezek az intézkedések hosszú időre meghatározták a városrész fejlődését. A várnegyed megszűnt egyházi és oktatási központ lenni, helyette kormányzati központtá vált.
Ez azonban nem jelentette azt, hogy a vár iskola nélkül maradt volna. A Főgimnázium - amely megmaradt az egyetem gyakorló iskolájának - s a hozzá csatolt elemi mintaiskola továbbra is itt működött, sőt utóbbi leányiskolával is kiegészült. A színvonalas középiskolát 1832-től a legelismertebb tanítórend, a piarista vette át. (Közülük választották ki József nádor fiainak magántanárait is.) A piarista szerzetes-tanárok nem zárkóztak el a kor szellemi áramlatai elől; ennek is tulajdonítható, hogy tanítványaik közül sokan játszottak fontos szerepet a polgári nemzetállam megteremtését előkészítő reformkorban, illetve az azt megvalósító 1848-as forradalomban.
A Katolikus Egyetemi Gimnázium - amely a főváros legrégibb és leghosszabb ideig működött középiskolája volt - 1876-ban költözött ki a várból a Vízivárosba. Épületében - amelyről a mai Hess András teret sokáig Iskola térnek nevezték - polgári leányiskola, majd leánygimnázium működött 1936-ig. A szintén kiköltöző Szilágyi Erzsébet Gimnázium helyén elemi iskola maradt, melynek épülete az ostromban elpusztult. Az Iskola tér közel 260 éves oktatástörténeti szerepe ezzel lezárult. A várban ma a Tárnok utcai általános iskola az egyetlen oktatási intézmény.